Tünde & Federico
Az egyik kedvenc képem 2017-ből. :)
Ismét egy nemzetközi esküvőn járhattunk, és bár a névből sejthető, feltesszük azért bemelegítésnek a találós kérdést: milyen országból érkezhetett az alábbi társaság jelentős része? :)
Nem tudom, létezik-e a világon jellegzetesebb gesztikuláció. :)
Az esküvő pedig éppen úgy és éppen azért (is) volt jó, amire az ember egy legalább részben olasz társaságtól számít. Először is, mivel indul a nap, közvetlenül a nyakkendő felkötése után: naná, hogy espresso! :) És persze nagy, életteli társaság, rengeteg történés, pezsgés, egymásba nyakába boruló gratuláció, eleinte a táncparkettet (is) uraló gyerekek, akik egy idő után azért kidőltek… igen jópofán, a táncparkett szélén anya ölében vagy egy ottmaradt fotelben. :)
És persze nem véletlen azért az sem, hogy milyen magyar lányt (és családot) választ egy olasz vőlegény. Bár nem voltam ott, de Eszter elmeséléséből és főleg képeiből tudom-látom azt a szívet melengető közeget, ahonnan Tünde eljött, és nagyon-nagyon szeretem azokat a készülődős képeket, ahol egy széles mosolyba öltözött örömapa (is) igazgatja a ruhát nagy gonddal a lányán; és amennyire egy ilyen futó találkozásból megállapítható, a világ legkedvesebb bátyja is Tünde révén került az esküvőre. :)
Ezek után talán már az is érthető, hogy az alábbi kép ( Ⓒ Eszter) miért lett az egyik kedvenc menyasszony-portrém: a szemekben bújkáló összes vidámság, a játékosan elszabadult hajtincsek, a mosoly és a természetesség – minden benne van, amiért mi fél nap alatt megszerettük Tündét. Federico biztos tudna még mesélni, neki több ideje volt és lesz. :)
Mindjárt következzen is az esküvői diavetítés, a bejegyzés végén pedig egy válogatás a kedvenc képeinkből (amelyek kattintásra nagyobbra is nőnek ám!):
This entry was posted on Friday, September 1st, 2017 at 10:40 pm and is filed under Esküvő. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.
Comments are closed.